kolesza × A: 1579 koleʒa (EWUng.); 1673 Kolyészák (NySz.); 1816 kalesz (Gyarmathi: Voc. Kolésza a.); 1867 kolesz (NSz.); nyj. kóléca (ÚMTsz.) J: 1 1579 ’két-, esetleg négykerekű könnyű jármű: taliga, kocsi | zwei-, evtl. vierrädriger Karren, Wagen’ (↑); 2 1888 ’magas deszkaoldalakkal ellátott ökrösszekér | Ochsenwagen mit hohen Seitenwänden’ (Nyr. 17: 383); 3 1900 ’faház, kunyhó | Bretterhäuschen, Hütte’ (ÚMTsz.)

Jövevényszó egy nyugati szláv nyelvből. |  ≡  Cseh  (R.) kolesa ’homokfutó, cséza’; szlk. kolesá [többes szám] ’fa szállítására való oldaldeszka nélküli szekér’; le.  (R.) kolasa ’jármű, kocsi’ [szláv eredetű, a *kolo ’kerék’ többes számú alakja]. Megfelelői más szláv nyelvekben is megtalálhatók. A nyugati szláv nyelvekből kiinduló vándorszó lett; vö. ném. Kalesche; fr. calèche; ol. calesse; stb.: ’homokfutó’.  ⌂  A szóvégi a nélküli változatok keletkezéséhez vö. →beszéd, →kamat stb. A 3. jelentés a transzhumáló pásztorok életmódjával függhet össze.

☞ Kniezsa: SzlJsz. 273; TESz. kolesz a.; EWUng.→ kóló