kohol A: 1608 kikohollya [l-j] (NySz.); 1613 kohlott [sz.] (NySz.) J: 1 1608 ’〈ércet, fémet〉 a kohóban megmunkál, kiválasztja belőle a fölösleges anyagot | verhütten’ (↑); 2 1613 ’készít, alkot, teremt | schaffen; verfassen’ (↑); 3 1624 ’hamis okoskodással kitalál, összeszerkeszt 〈magyarázatot, gondolatot〉 | mit Spitzfindigkeit ersinnen’ (NySz.); 4 1683 ’rágalmat talál ki, tervet kovácsol vki ellen | Verleumdungen ersinnen’ (NySz.) Sz: koholmány 1790 koholmánnyai (NSz.)

Származékszó. |  ⌂  A →koh-ból -l igeképzővel. Az 1613-ból adatolt változatok az [1]-es tőtípus hatását mutatják. A 2. jelentés elvont szóhasználat eredménye, a többi ez alapján keletkezett. Hasonló jelentésfejlődéshez vö. a tervet, szándékot kovácsol szószerkezet igéit (1795: NSz.) és a vmit forral ’bosszút forral, gonosz tervet sző’  (1750: NSz.) szószerkezetet, ill. a kifőz ’kifőz, kieszel’  (1767: NSz.) igét.

☞ Gombocz Z.: Jelt. 91; Végh: Adal. 25; TESz.; EWUng.→ koh