klór A: 1826 chlor-savanyas (HasznMul. 1826/20: 160); 1829 chlor (Szőkefalvi Nagy: KémEl.); 1831 Chlórmeszes (Magyary-Kossa: OrvEml. 1: 303); 1895 Klór (PallasLex.); nyj. kormész (ÚMTsz.) J: ’zöldessárga színű, szúrós szagú, légnemű elem | Chlor’
Nemzetközi szó. | ≡ Ném. Chlor; fr. chlore; ol. cloro; stb.: ’klór(gáz)’. A franciából terjedt el [tudatos szóalkotás a gör. χλωρός ’világoszöld; sárga’]. A szót 1813-ban a kémia szakszavaként J. L. Gay-Lussac francia tudós hozta létre. ⇒⌂ A magyarba elsősorban a németből került át. ⌂ A (R.) klorina ’klór’ (1815: Szőkefalvi Nagy: KémEl.) az ang. chlorine ’ua.’ szóra vezethető vissza. Magyarítási kísérlet: halvany ’ua.’ (1865: Babos: KözhSzt. chlor a.).
☞ TESz.; EWUng.→ zöld