klappol ∆ A: 1879 klappol (Bolond Istók 1879. márc. 23.: 5); 1902 klappolt (NSz.) J: ’egybevág, összeillik; rendben van, jól megy 〈a dolog〉 | (zusammen)passen; es klappt, es stimmt, es geht (wie es soll)’
Német jövevényszó. | ≡ Ném. klappen ’sikerül, jól megy; rendben van; halk csattanó hangot ad’ [germán eredetű; vö. óész. germ. klappa ’üt, ver, kopog’; ang. (óang.) clappian ’ver, csap, fecseg’; stb.]. ≋ Megfelelői: cseh (N.) klapati; szlk. (N.) klapať: ’jól megy; rendben van’. ⌂ A magyar szó, az átvett német jelentéshez hasonlóan, csupán E/3. személyben használatos.
☞ TESz.; EWUng.→ kalap