ki¹ A: 12. sz. vége/ Kic (HB.); nyj. kejjë [ke □] (ÚMTsz.); kü (ÚMTsz.) J: 1 12. sz. vége/ ’kicsoda, amely személy | wer?’ # (↑); 2 12. sz. vége/ ’aki | wer 〈als Rel.〉’ (HB.); 3 12. sz. vége/ ’amelyik | welcher’ (HB.); 4 13. sz. közepe/ ’amely, ami | der/die/das 〈als Rel.〉’ (ÓMS.); 5 1372 u./ ’valaki | (irgend)einer’ (JókK. 154); 6 1372 u./ ’mi?, micsoda? | was?’ (JókK. 19); 7 1416 u./³ ’mennyire, milyen nagyon! | wie, wie sehr!’ (AporK. 94); 8 1490 k. ’mindenki | ein jeder’ (NagyvGl. 160.); 9 1566 ’miféle?, melyik? | was für ein?; welcher?’ (NySz.); 10 1568 ’egyik ... másik 〈személy, dolog〉 | der/die/das eine ... der/die/das andere’ (NySz.)

Örökség a finnugor, esetleg az uráli korból. |  ≡  Zürj.  (Sz.), (P.), (KP.) kin ’ki?’; votj.  (Sz.), (G.) kin ’ua.’; cser.  (KH.) kü ’ua.’; md.  (E.), (M.) ki, (E.) kije, (M.) kijä ’ua.; valaki, bárki, akárki’; finn ken ’ki?’; lp.  (norv.) gī ’ua., melyik?’; – ? jur. śa ’mi?’; ? jen. sio, sie ’ki?’; ? kam. šəndi, šində ’ua.’ (di, də ’az, ő’); stb. [fgr. ? uráli *ke vagy *ki: ’ki?’].  ≋  Megfelelői: juk. kin; török kim; mong. ken; lat. quis; stb.: ’ua.’. A magyarban kérdő névmásból határozatlan névmássá, a vonatkozó mellékmondatokban kötőszói funkciójú vonatkozó névmássá is alakult.

☞ JSFOu. 30/5: 33; TESz.; MSzFE.; MSFOu. 151: 268; EWUng.→ a-, bár-, -féle, hogy¹, kicsoda, kótyavetye, kvóta, né-, senki-, vala-UN UEW. № 272