kezes A: 1372 u./ keʒeſenek (JókK. 152.) J: 1 1372 u./ ’jótálló | Bürge’ # (↑); 2 1585 ’túsz | Geisel’ (Cal. 717) Sz: kezesség 1493 k. kezesseegeewel (FestK. 413)

Származékszó szófajváltásának eredménye. |  ⌂  A kezes ’barátságos’ (→kéz) szó főnevesülése. A megnevezés abból indult ki, hogy ha valaki kezességet vállalt valakiért, azt kézfogással erősítették meg. A 2. jelentés keletkezése azon a szokáson nyugszik, hogy a kezesnek gyakran saját személyével is – mintegy túszként – a tartozás követeléséért felelősséget kell vállalnia. A szó kialakulásánál és elterjedésénél szláv minta alapján a ’kéz’ jelentés egy elemének befolyásával is számolhatunk; vö. óe. szl. porǫčъnik ’kezes’; szbhv.  (R.) pòruk ’ua.’; or. парука ’kezesség’; stb. Vö. még lat.  (k.) manucaptor ’kezes’, ’aki a törvény előtt kézfogással jótáll vkiért’; gör. ἐγγύη ’kezesség’.  ⌂⇒  A magyarból: rom.  (R.) chezáș ’kezes’.

☞ MNy. 14: 223; Gombocz Z.: Jelt. 95; TESz.; NytudÉrt. 92: 114; EWUng.→ kéz