kevés A: 1372 u./ keues (JókK. 13); 1416 u./¹ kèuès (BécsiK. 90); 1551 keués (NySz.); 1569 kövés [✐] (NySz.); 1595 Kevveʃʒé [r.] (Ver. 74.); 1816 kevess (Kassai: Bef. 261); nyj. köösz (MTsz.) J: 1 1372 u./ ’nem sok; nem elég | wenig; nicht genug’ # (↑); 2 1372 u./ ’kicsi | klein’ (JókK. 27); 3 1606 ’szerény, jelentéktelen 〈vélemény〉 | unmaßgeblich’ (Nyr. 59: 92) Sz: kevésnyi 1416 u./¹ ’kisvártatva, vmivel később; egy kicsi, csepp(nyi), szemernyi | kurz darauf; ein bißchen’ (BécsiK. 8); 1416 u./² ’nem sok; nem elég | wenig, nicht genug 〈als Adj.〉’ (MünchK. 99rb) | kevesbedik 1416 u./³ keuesebedet (AporK. 121) | kevesell 1553/ keueſeli uala (Tinódi: Cronica E3b) R: kevéssé 1372 u./ nemÿ keueſſe ’egy kicsit, nem nagyon; kevés(ke), csepp(nyi), szemernyi | ein bißchen’ (JókK. 28); 1372 u./ nemÿkeueſe ’rövid ideig | eine kleine Weile’ (BécsiK. 89) | keveset 1372 u./ keueſet ’egy kissé, nem nagyon | ein bißchen’ (JókK. 9); 1527 ’rövid ideig | eine kleine Weile’ (Heyden: Puerilium 11) | kevesennéiglen 1416 u./² kèuèſennèiglè̄ ’ua.’ (MünchK. 100va) | kevésbé 1493 k. kewesbee (FestK. 385–386)

Bizonytalan eredetű, esetleg örökség; talán finnugor vagy uráli kori tővel, magyar képzéssel. |  ≡  A tőhöz vö. votj.  (Sz.) kapč́i ’könnyű, enyhe’; finn kepeä, keveä ’könnyű, gyors’; lp.  (norv.) gæp’pâd ’könnyű ‹megtenni›; kevés, üres’; – ? jur. sībī ’könnyű’; ? szelk. šēpeŋ, šäpe ’ua.’; ? kam. šɯ̄mke ’ua.; olcsó’; stb. [fgr. ? uráli *kepä ’könnyű’]. A szamojéd szavak idetartozása hangtani okokból bizonytalan. A szó belseji *p > m. v hangváltozáshoz vö. →ravasz, →sovány. A szóvég az -s kicsinyítő képző lehet; vö. kékes (→kék), szürkés (→szürke) stb. A jelentések az eredeti ’könnyű’ jelentésből származhatnak.

☞ Munkácsi: ÁKE. 409; TESz.; MSzFE.; EWUng.UN UEW. № 284