kerge A: 1351 ? Kerge [szn.] (OklSz.); 1725–1764/ kerge (NSz.) J: 1 1351 ? ’kergeségben szenvedő 〈juh〉; szédelgő, szédülő | drehkrank; taumelnd, schwindelig’ (↑), 1725–1764/ ’ua.’ (↑); 2 1856 ’féleszű, hóbortos | närrisch, verrückt’ (NSz.) Sz: kergül [ma főleg meg~] 1838 Kergűl (Tzs.)

kergeteg × A: 1372 u./ kergetegnek (JókK. 93) J: ‹mn› 1 1372 u./ ’dühöngő; őrült | wütend; wahnsinnig’ (↑); 2 1661 ’kergeségben szenvedő 〈juh〉 | drehkrank’ (MonTME. 1: 288) | ‹fn› 1 1531 ’dühöngés; hóbortosság | Wüten; Verrücktheit’ (TelK. 111); 2 1763 ’vihar, kavargás 〈szélé〉 | Sturm’ (NSz.); 3 1835 ’kergekórság 〈juhbetegség〉 | Drehkrankheit’ (Tzs. Drehkrankheit a.) Sz: megkergetegül 1372 u./ meg kergetegewlnÿ [sz.] ’megbolondul | verrückt werden’ (JókK. 58)

Származékszó. |  ⌂  Az alapszó valószínűleg a kereng ~ kering (→kerül) eredeti, n nélküli változata. A szóvég -e (folyamatos) melléknévi igenévképző, ill. -eteg névszóképző; vö. →fürge, →förgeteg stb. A megnevezések a kergekór tipikus tüneteire mutatnak: az állat egy irányban való forgása, tájékozódási képességének elvesztése. A kergeteg főnévi 2. jelentéséhez vö. →förgeteg.

☞ MNy. 1: 60; TESz.; EWUng.→ kerül