keresztel A: 1416 u./² kèꝛèʒ́tel, kèꝛèʒ́tellèc (MünchK. 36rb); 1495 e. meg kereʒto̗leſbe [sz.] (GuaryK. 66); 1585 Koͤroͤsztoͤlés [sz.] (Cal. 123); nyj. mëg-kërësztël (MTsz.) J: 1 1416 u./² ’a keresztségben részesít vkit | den Taufakt vollziehen’ # (↑); 2 1696 ’〈bort〉 vízzel higít | (Wein) mit Wasser vermischen’ (NySz.); 3 1787 ’nevet ad, elnevez | jmdm od. etw einen Namen geben’ # (NSz.); 4 [meg~] 1865 ’〈tréfás ünnepélyességgel legénnyé stb.〉 avat | (in die Reihe der erwachsenen Männer) aufnehmen’ (CzF.); 5 [meg~] 1881 ’megszid | ausschimpfen’ (Nyr. 10: 238); 6 [meg~] 1893 ’megver | durchprügeln’ (MTsz.) Sz: keresztelkedik 1416 u./² megkėreʒtelkednem [sz.] (MünchK. 9vb) | keresztelés 1495 e. (↑) | keresztelő 1519 [szn.] ‹foly mn-i igenév› (JordK. 379); 1659 Kereszteló ’keresztség, a keresztelés szertartása | Taufe’ (MNy. 69: 109)

Szláv jövevényszó. |  ≡  Óe. szl. krьstiti ’megkeresztel’; szbhv. krstiti ’ua.; elnevez’; szlk. kristiť ’ua.; vízzel összekever; büntet, megfedd’; or. крестить ’megkeresztel; keresztapának v. keresztanyának lenni; vkit megkeresztel; elnevez; keresztülhúz; megver, ütlegel’, (R.) ’keresztel’; stb. [< szláv *krьstъ ’kereszt’; vö. →kereszt].  ⌂  A 2. jelentés azzal függ össze, hogy a keresztelendő fejét vízzel megöntözik. A 4. jelentés metafora. Az 5., 6. jelentéshez a szláv adatokon kívül vö. az olyan szólásokat is, mint a leszedi vkiről a keresztvizet ’vkit megfedd, szid’  (ÉrtSz.).

☞ Melich: SzlJsz. 1/2: 329; Kniezsa: SzlJsz. 264; TESz.; EWUng.→ kereszt, keresztség