kerek A: 1055 admonarau kerekv [hn.] (TA.); 1093/ ? Kerekyghaʒ [hn.] (MNL (OL) Dl. 78592); 1193 bigquereg; quereki [sz.] [hn.] (MNL (OL) Dl. 27); 1201 Kerec [hn.] (OklSz.); 1566 Koͤrec (NySz.); 1575 kere̜c (Heltai: Krón. 189v.); 1578 keréc (NySz.); 1661 Koͤroͤgdet (MNy. 80: 249) J: ‹fn› 1 1055 ’erdő | Wald’ (↑); 2 1416 u./³ ’forgószél | Wirbelwind’ (AporK. 75); 3 1519 k. ’kör v. kerek formájú dolog | etw Rundes’ (DebrK. 203) | ‹mn› 1 1203/ ? ’kör (korong, henger) alakú, körhöz hasonló | rund, kreisförmig’ # (OklSz.), 1372 u./ ’ua.’ (JókK. 113–114); 2 1203/ ? ’nagy kiterjedésű, hatalmas | umfangreich’ (OklSz.), 1493 k. ’ua.’ (FestK. 9); 3 1566 ’gömbölyű | kugelrund’ (↑); 4 1575 ’határozott 〈beszéd〉 | offen, frei; unverblümt 〈Rede〉’ (Heltai: Krón. 189v); 5 1590 ’vmilyen szempontból teljes 〈szám〉, tízzel osztható 〈szám〉 | rund, voll 〈Summe, Zahl〉’ # (NySz.); 6 1792 ? ’a teljesség hatását keltő, arányosan, szépen kialakított 〈szöveg, előadás, írásmű〉 | abgerundet 〈Text. Aufführung, Schriftwerk〉’ # (NSz.), 1837/ ’ua.’ (NSz.) Sz: kerekded 1239 Keregdedzechel [hn.] (MNL (OL) 40016); 1495 e. keregded (GuaryK. 28) | kerekség 1372 u./ kerekſegnek (JókK. 55) | kerekít 1561 beles kereketho [sz.] (OklSz. béleskerekítő-vas a.) | kerekedik [főleg ki~] 1577 kÿ kerekeͦdnek ’kigömbölyödik | sich (aus)runden’ (OrvK. 10)

Származékszó egy finnugor eredetű tőből. |  ⌂  A tőhöz vö. →kerül. A szóvég -k deverbális vagy denominális névszóképző; vö. →telek¹, →lélek stb. A képző előtt álló magánhangzó eredetileg egy rövid e volt, a régi kerék változat hangzónyúlással és az e zárttá válásával jött létre. A korábbi jelentések a főnévi 3., ill. a melléknévi 1., 2. jelentések lehettek; a melléknévi 4–6. jelentés elvont. A melléknévi 4. jelentéshez vö. lat. rotundus ’kerek, gömbölyű’ : rotunde ’(kerek perec) világosan, kereken’. A főnévi 3. jelentés valószínűleg olyan szószerkezetben használatos, mint a földkerekén ’a világon’, tkp. ’a földgolyón’.

☞ Bárczi: TihAl. 29, 166; TESz.; EWUng.→ kerék, kerülUN UEW. № 286