kenyértörés A: 1793 kenyér törésre (NSz.); 1840 kenyértörésre (NSz.) J: ’〈főleg állandósult szókapcsolatokban:〉 vitás ügy eldöntése, leszámolás, szakítás | Entscheidung der Streitsache, Abrechnung, Bruch’
Összetett szó. | ⌂ A →kenyér + törés ’törés, eltörés, repedés’ (→tör) birtokos jelzős vagy tárgyas jelöletlen alárendelő összetétele. Képszerű kifejezése a közös vagyon felosztásának két fél, főleg házastársak között; keletkezését a különböző népi hagyományok és szólások befolyásolták; vö. külön kenyérre száll ’saját háztartást alapít’, tkp. ’külön kenyéren él tovább’ (1565: MNy. 62: 503). A szó ma főleg a kenyértörésre kerül a sor vagy a dolog ’ha törik, ha szakad’ (1867: NSz.) szószerkezetekben él.
☞ MNyTK. 28: 104; O. Nagy: MiFán 167; TESz.; EWUng.→ kenyér, tör