kende A: 930 k. knd[h/a/e] (MNy. 27: 171); 1138/ ? Cundí [szn.] (MNy. 32: 205); [1200 k.] ? Cundu [szn.] (An. 6.); 1216 ? keýckend (MNy. 12: 177); 14. sz. második fele ? Cund [szn.] (MNy. 27: 174); 1895 Kende (PallasLex.); 1961 kündü (ÚMLex.) J: ’〈arab források szerint:〉 a Levédiában és az Etelközben élő magyar törzsszövetség fő fejedelme | Großfürst des Bundes der ungarischen Stämme vor der Landnahme’

Ótörök jövevényszó, valószínűleg a kazár nyelvből. |  ≡  Vö. kaz. Kündäč  [sz.], [hn.], Kündäčik  [sz.], [hn.]; – vö. még leb. Kündü ’alázatosság, udvariasság; a második legmagasabb hivatal’; hak. χündü ’tiszteletadás; hivatalos személy’; stb. [< mong. kündü ’súlyos, nehéz; nagyrabecsülés, tisztelet, becsület’].  ⇒⌂  A kazárból tisztség megnevezéseként került a magyarba: az arab történetíró Ibn Rusta (10. sz.) említette a szót, mint a magyar törzsszövetség vezetőjének rangját; a régi magyar személynevek is ennek a tisztségnek a megnevezését tükrözhetik.  ⌂  A szó már korán elavult, így hangalakját nem lehet közelebbről megállapítani. A régi magyar nyelvben talán egy kis népcsoport neve lehetett (kék)kend  (1216: ↑) néven. A 19. sz.-ban történelmi műszóként (kétes formában) újból életre kelt és részben megegyezik a Kende családnévvel (Kende  (1560: NytudÉrt. 44: 11)), ez azonban korántsem biztos.

☞ KCsA. 1: 270; TESz.; MNy. 70: 15, 75: 267; Ligeti: TörK. 484; EWUng.