kelepce A: 1213/ ? Kelepc [szn.] (VárReg. 168.); 1560 k. kelepche (GyöngySzt. 2479.); 1707 Kelépcze [? ɔ: Kelepcze] (MNy. 8: 128); 1723 kelepcsés [sz.] (NySz.); nyj. kerepce (ÚMTsz.) J: 1 1560 k. ’csapda, hurok | Fallstrick, Falle’ (↑); 2 1598 ’ravasz cselvetés | hinterlistige Nachstellung’ # (NySz.); 3 1921 ’a motolla felső része | oberer Teil einer Haspel, der aus einem Stab mit Querstäben an den Enden besteht’ (ÚMTsz.)

Jövevényszó egy szláv nyelvből, valószínűleg a szlovákból. |  ≡  Szlk. klepec ’csapda, kelepce; alattomos cselfogás’, (N.) klepce [többes szám] ’csapda, kelepce’; – le.  (N.) klepiec, klepce [többes szám] ’ua., csapda, cselvetés’; or.  (e.) клепьць, клепьця ’ua.’, (N.) кле́пцы́ [többes szám] ’csapda a menyétféléknek, rókáknak, nyulaknak’; stb. [< óe. szl. *klepьсь ’csapda’, tkp. ’kattanó, becsapódó eszköz’ < szláv *klapati ’odacsap’].  ⌂  A 3. jelentés metafora.

☞ Melich: SzlJsz. 1/1: 122; AkNyÉrt. 20/3: 55; Kniezsa: SzlJsz. 261; TESz.; EWUng.→ kalapál