kelengye A: 1592 kelengyere (SzT.) J: ’hozomány, kiházasítás(i tárgyak) | Aussteuer’
Vitatott eredetű. | 1 Belső keletkezésű, egy származékszó szófajváltása. | ⌂ Főnevesült beálló melléknévi igenév -nde (~ -ndő) képzővel a →kell ’szükséges, fontos’ kel változatából. – A d > gy palatalizációhoz vö. →frigy, →mezsgye stb. Az eredeti jelentése ’szükséges dolog’ lehetett. 2 Latin jövevényszó. | ≡ Lat. (k.) clenodia [többes szám] ’kincs, drágaság, ékszer’, (h.) ’hozomány’ [?gör. κλεινώδιον ’kincs, drágaság, érték’].
A szócsaládhoz még | ⚠ Az ótörökből való származtatása kevésbé valószínű.
☞ Bárczi: SzófSz.; MNy. 51: 340, 63: 482; TESz.; EWUng.→ kell