kehes A: 1533 kwͤhwͤskwͤduen [sz.] (NySz.); 1547 Keheskedjél [✐] [sz.] (RMKT. 2: 209); 1592 koͤhes (NySz.); 1865 kehės (CzF.) J: 1 1533 ’köhögős; beteges | hüstelnd; kränklich’ (↑); 2 1592 ’légszomjjal, köhögéssel járó betegségben szenvedő 〈főleg ló〉 | dämpfig 〈haupts. Pferd〉’ (↑)
keh × A: 1550 k. keh (KolGl.); 1604 Koͤh (Szenczi Molnár: Dict.); 1791 kéh (NSz.); 1795 Kehét [~e □] (NSz.); nyj. ke (ÚMTsz.); kehi [□] (MTsz.); szamárkehü [□] (MTsz.) J: 1 1550 k. ’köhögés | Husten’ (↑); 2 1561 ’igavonó állat, (főleg ló) légszomjjal, köhögéssel járó betegsége | Dämpfigkeit’ (LevT. 2: 30); 3 1647 ’főleg állat torkában levő tályog | Eiterbeule 〈haupts. im Rachen eines Tieres〉’ (NySz.)
kehel × A: 1706 kehelö, kehölis [sz.] (MNy. 2: 322) J: ’köhög | hüsteln, Husten haben’
A szócsalád alapja, a keh onomatopoetikus eredetű. | ⌂ Összefügg a →köhög szócsaládjának tövével. A 2. jelentés metonímia. A ritkán adatolt 3. jelentés feltehetőleg metonímia is a 2. jelentés alapján.
A kehes és a kehel származékszók. | ⌂ A keh melléknév, ill. igeképzős származékai.
A szócsaládhoz még | ⌂⇒ A magyarból: szln. (N.) kèh; szlk. (N.) kach; rom. (N.) chéhe, cheh: ’kehesség’.