kecél × A: 1791 ketzélnek (NSz.); nyj. kecel, kecölt (ÚMTsz.) J: 1 1791 ’fickándozik; ugrándozik | zappeln; herumspringen’ (↑); 2 1839 ’négykézláb mászik, csúszik 〈kisgyerek〉 | auf allen vieren hin und her kriechen 〈kleines Kind〉’ (MTsz.); 3 1896 ’négykézláb áll; négykézlábra áll | auf allen vieren stehen; sich auf alle viere stellen’ (Nyr. 25: 431); 4 1913 ’lábával kaszálva jár; mászkál | mit den Beinen schlenkern; sich herumtreiben’ (Nyr. 42: 356); 5 1922 ’kocog; tipeg | trotten; trippeln’ (ÚMTsz.); 6 1928 ’fajtalankodik | Unzucht treiben’ (ÚMTsz.)

Származékszó egy fiktív tőből. |  ⌂  A szótő bizonytalan, esetleg onomatopoetikus eredetű, a →kecmereg szócsaládjának tövével lehet azonos és a palatoveláris párhuzamosság alapján a koc (→kocog) szócsaládjával is összefügghet. A szóvég gyakorító képző.  ≂  Bizonytalan idetartozású: kecergyermek  (1614: ItK. 90: 216).  ⌂  Ennek az összetételnek a jelentése (a második tag: →gyermek) nem tisztázott: a magas életkorral és a testi fogyatékossággal, hibával függ össze.

☞ DunSz. 9: 217; MNy. 61: 307; TESz. kecel a.; EWUng.→ kecmereg, kocog