kecseget ∆ A: 1577 kecziegetni [sz.] (KolGl.); 1808 kétségette (NSz.); 1826 köcsöget (NSz.); 1865 kecsėget (CzF.) J: 1 1577 ’kiválogat, kiválaszt, kiszemel | auswählen’ (↑); 2 1590 ’babusgat, kényeztet | hätscheln’ (NySz.); 3 1621 ’csalogat | verlocken’ (Szenczi Molnár: Dict.); 4 1668 ’hiteget, biztat | hinhalten, vertrösten’ (NySz.)

kecsegtet A: 1741 ketsegtetheti [sz.] (NSz.); 1777 kettségtetéseid [sz.] (NSz.); 1792 kétsegtetésbö́l [sz.] (Baróti Szabó: KisdedSz.); 1793 kötsögteti (NSz.); 1865 kecsėgtet (CzF.) J: 1 1741 ’hiteget, biztat | hinhalten, vertrösten’ (↑); 2 1754 ’kényeztet, babusgat | hätscheln’ (MNy. 62: 161); 3 1793 ’csalogat, vonz | verlocken, anziehen’ (↑)

kecseg × A: 1800 ketsegése [sz.] (NSz.); nyj. këcsëgett, kecsögnek (MNy. 62: 159) J: 1 1800 ’hiteget, biztat | hinhalten, vertrösten’ (↑); 2 1808 ’csalogat | verlocken’ (Sándor I.: Toldalék); 3 1831 ’hízeleg | schmeicheln’ (Kreszn.)

Vakószínűleg a szócsalád alapja, a kecseget onomatopoetikus eredetű. |  ⌂  Eredetileg az állatok csalogatására, befogására kiadott nyelvcsettintés hangjának utánzására keletkezett. A szótő a →ketyeg szócsaládjával állhat összefüggésben; vö. ketyegtet ’elcsábít, elcsal, odavonz’  (1791: NSz.). A szóvég -get gyakorító-műveltető képző. Az 1. jelentés a 2. vagy 3. jelentésre megy vissza.

A kecseg elvonás. |  ⌂  Feltehetőleg a kecseget szóból lett elvonva, habár a kései adatoltság ellenére nem zárható ki, hogy párhuzamosan keletkezett a kecseget szóval, -g gyakorító képzővel.

A kecsegtet származékszó. |  ⌂  Az 1. jelentésben, a közelmúltig csak az irodalmi nyelvhez tartozó kecsegtet műveltető képzővel keletkezett a kecseget vagy a kecseg alapján.

A szócsaládhoz még |  ∼  Idetartoznak hasonló onomatopoetikus szavakként, amelyek közt valamint a kecseget szócsaládjának tagjai közt szintén etimológiai összefüggés állhat fenn: (R.) csecsegtet ’kényeztet, hiteget, biztat vkit’  (RákFLev. 5: 519); (R.) csecseg ’ua.’  (1776: NSz.), valamint (N.) kecegtet ’pattint az ostorral’  (1787: NSz.); stb.

☞ MNy. 62: 159; TESz. kecsegtet a.; EWUng.→ kecs, kecske, ketyeg