katolikus A: 1570 Catholicus (MNy. 74: 510); 1618 Katholikusságnac [sz.] (NySz.); 1743 Katolikust-is (NSz.); 1748 katólikus (NySz.); 1763 Káthólikusok (NSz.); 1787 Kathúlikusok (NSz.); 1864 kathelikus (NSz.); nyj. kȧtëlikos (ÚMTsz.) J: ‹fn› 1570 ’katolikus vallású személy | Katholik(in)’ # (↑) | ‹mn› 1618 ’a római pápát az egyház fejének tekintő 〈keresztény vallás, egyház〉; ezt a vallást, egyházat illető | katholisch’ # (↑)

katolizál A: 1766 katholizála (Nyr. 46: 151); 1913 katolizál (Horváth: HSz.) J: 1 1766 ’katolikus hitre tér | zum katholischen Glauben übertreten’ (↑); 2 1878 ’katolikus hitre térít | katholisch machen’ (NSz.)

katolicizmus A: 1803 Catholicismusnak (Molnár J.: MKönyvHáz 19: 150); 1823/ catholicizmus (NSz.); 1895 Katolicizmus (PallasLex.) J: ’a katolikus vallás; ennek tana és szelleme | Katholizismus’

A szócsalád időrendben legkorábbi tagja, a katolikus latin jövevényszó. |  ≡  Lat.  (e.) catholicus ’egyetemes, átfogó; katolikus’ [< gör. καϑολικός ’általános, egyetemes, átfogó’].  ≋  Megfelelői: ném. Katholik, katholisch; fr. catholique; stb.: ’katolikus ember’, ’katolikus’.  ⌂  A szóvégi s-hez a magyarban vö. →–ámbitus stb.

A katolizál német jövevényszó. |  ≡  Ném. katholisieren ’katolikus hitre térít; katolikus hitre tér’ [< ném. katholisch  (↑)]. Vö. még ang. catholicize; fr. catholiciser; stb.: ’ua.’.  ⌂  A szóvégi ál-hoz a magyarban vö. evangelizál (→evangélium).

A katolicizmus nemzetközi szó. |  ≡  Vö. ném. Katholizismus; ang. catholicism; fr. catholicisme; stb.: ’katolicizmus’; – vö. még lat.  (e.), (h.) catholicismus ’ua.’ [< lat. catholicus  (↑)].  ⇒⌂  A magyarba részben latin és német forrásokból került.

☞ TESz.; EWUng.→ szóló