kassza A: 1704 cassát (MNy. 61: 474); 1744 kassájábúl (MNy. 65: 337); 1786 Kaszájában, Kasszát (MNy. 65: 337); 1794 kásszájával-együtt (NSz.) J: 1 1704 ’pénzszekrény | Geldschrank’ # (↑); 2 1722 ’kifizető hivatal, pénztár | Zahlamt’ (MNy. 60: 365); 3 1783/ ’pénzkészlet | Geldvorrat’ (NSz.); 4 1792 ’kártyajátékban befizetett összeg, amely végül a nyertesnek jut | Kasse 〈beim Kartenspiel〉’ (NSz.); 5 1845 ’a pénztáros fülkéje, helye | Schalterraum des Kassierers’ # (NSz.)
Vándorszó. | ≡ Ném. Kasse, (R.) kassa, (au.) Kassa; fr. caisse; ol. cassa; szln. kasa; or. касса; stb.: ’pénztár, kassza’. Vö. még lat. (k.) cassa ’ua.’. Az olasz nyelvi hatás által vált elterjedtté [< lat. capsa ’hüvely, tok, tartó, kapszula; láda, doboz, rekesz’]. ⇒⌂ A magyarba a németből, esetleg olasz közvetítéssel is kerülhetett. ∼ Idetartoznak: kasszíroz ’pénzt beszed’ (1796: NSz.), ez a ném. kassieren ’ua.’ szóból származik; (R.) kasszírnő ’pénztárosnő, pénztárnoknő; pénztáros hölgy a kávézókban stb.’ (1874–1875: NSz.), a (R.) kasszír ’pénztáros’ (1855: NSz.) + a →nő² összetétele.