kasolya × A: 1777 kosolya (NyK. 25: 128); 1893 kasolya (MTsz.) J: 1 1777 ’kis kosár, kézikosár | kleiner Korb, Handkorb’ (↑); 2 1838 ’(a földmunkák ideje alatt használt) mezei bölcső | ländliche Wiege, die bei Feldarbeit gebraucht wird’ (Tsz. Kosolya a.)
Ukrán jövevényszó. | ≡ Ukr. кошіль, кoшеля [birtokos eset] ’karon hordott fedeles kosár; hombár’; stb. [vö. ukr. кіш, коша [birtokos eset] ’(nagyobb) kosár’]. Vö. még szlk. (K.) košalka ’nagyobb rudas-, v. hátaskosár’; le. koszalka ’fedeles kosár’, (R.) koszela ’nagyobb kosár’; or. кошёлка ’kosár’, (N.), (R.) кошéл́ь, (R.) ’erszény, pénzes zacskó’, (N.) ’tarisznya, zsák’; stb. ⌂ A származtatást az ukrán birtokos eset hangalakján kívül a szóföldrajz is alátámasztja, mivel a kasolya főleg Erdélyben él. A 2. jelentés metafora. ⚠ Szlovákból (kelet-szlovák) való származtatása nem meggyőző.
☞ Kniezsa: SzlJsz. 258; TESz.; EWUng.→ kas