karácsony A: 1138/ ? Kracín [szn.] (MNy. 32: 131); 1211 Karachun, Karason [szn.] (PRT. 10: 511, 508); 1211/ ? Crachun [szn.] (VárReg. 365.); 1450 k. Karaczon (MKsz. 1904: 254); 1578 Karáczon gyoͤkęr (Gombocz E.: BotTört. 45); 1629 keracson [?✐] (Melich: SzlJsz. 1/2: 310); 1701 Karácsony [szn.] (NytudÉrt. 28: 37) J: 1 1138/ ? ’Jézus születésének ünnepe | Weihnachten’ # (↑), 1211 ’ua.’ (↑); 2 [kis~, két ~ közt] 1489 ’újév napja | Neujahr’ (MKsz. 1895: 108)

 Déli szláv, valószínűleg bolgár jövevényszó. |  ≡  Blg.  (N.) крачу́н ’a nyári, ill. a téli napforduló ünnepe’; – mac.  (N.) крачун ’karácsony’ [? < albán *kërcún- ’rönk, tuskó’]. A déli szláv nyelvekben a szó eredetileg a karácsonyi rönkégetés szokásával lehetett kapcsolatos. A napfordulónak egy tkp. ’átlépés’ jelentésű szláv szóval való megnevezése jelentéstani szempontból megfelelő volna, de képzőtörténeti okból kevéssé valószínű.  ≋  Vö. még szlk.  (N.) Kračún, (K.) Kračun ’karácsony’; or.  (R.) корочюнъ ’advent v. téli napforduló’, (N.) карачу́н, корочу́н ’utolsó óra; téli napforduló’; stb. A rom. crăciun ’karácsony’ egy déli szláv nyelvből való.  ⇒⌂  A magyarba a szó a Balkánról került át.  ⌂  A régi személynévi adatok egy része szláv névadáson is alapulhat. A 2. jelentéshez vö. szbhv.  (R.) Mȃlī Bòžić ’újév’, tkp. ’kis karácsony’; szln.  (N.) božiči [többes szám] ’karácsony, újév és háromkirályok ünnepe’.

☞ Melich: HonfMg. 312; Kniezsa: SzlJsz. 254; Nyr. 81: 247; TESz.; Benkő-Eml. 664; EWUng.→ karácsonyfa, kis-