karakán A: 1800 k./ karakánságnak [sz.] (NSz.); 1806/ karakányságbúl [sz.] (NSz.) J: ’elszánt, eltökélt, szigorú, határozott, kemény; hajthatatlan, makacs | stramm; unbeugsam’
Szóhasadás eredménye. | ⌂ A →kolokán ’‹növénytani szó› egy fajta vízinövény’. A megnevezés a növény bizonyos tulajdonságainak (keménység, szilárdság, szúrós eszközzel felfegyverezettség) az emberi viselkedéssel való hasonlóságán alapszik. A növény nevéhez, amely bizonyos emberi tulajdonságokat jellemez, vö. →mimóza ’túlérzékeny ember’, →nebáncsvirág ’kényeskedő’; stb.
☞ Bárczi: SzófSz.; TESz.; EWUng.→ kolokán