kapu A: 1009/ Kopus [sz.] [hn.] (Karácsonyi: SztIstván 40); 1061/ Kapus [sz.] [hn.] (Györffy: DHA. I: 172); 1162 Copuu [hn.] (SoprTört. 1: 2); 1288 Copou [hn.] (OklSz.); 1332–1337 Woschapu [hn.] (Györffy: ÁMTF. 1: 244); 1372 u./ kappura (JókK. 14); 1767 kapúhoz (Pápai Páriz–Bod: Dict. Adſum a.) J: 1 1009/ ? ’átjáró | Durchgang’ (↑), 1332–1337 ’ua.’ (↑); 2 1009/ ? ’az épület stb. főbejáratát alkotó nagyobb nyílás, amely szárnnyal v. szárnyakkal zárható | Tor’ # (↑), 1372 u./ ’ua.’ (↑); 3 1884 ’〈bizonyos sportágakban〉 kapuszerű tárgy v. hely | torartiger Gegenstand, Ort 〈in gewissen Sportarten〉’ # (Bánhidi: Sportny. 253) Sz: kapus 1009/ [hn.] (↑); 1581 ’a bejáratot, átjárót őrző személy | Torhüter’ (OklSz.); 1900 ’sportban az a játékos, aki közvetlenül a kaput védi | Torwart’ (Bánhidi: Sportny. 253)

Ótörök jövevényszó. |  ≡  Kök-török qapuγ;  hvárezmi qapu, qapuγ;  oszm. kapı, (R.) kapu; stb.: ’a kapu; zár, gát’ [< török *qap- ’becsuk, betakar’]. Vö. még  CC. qabaq ’kapu, bejárat’;  tat. qapqa ’kapu, kapualj, átjáró’; stb.  ⌂  A magyarba átkerült alak *qapuġ lehetett; a szóvéghez vö. →gyarló, →saru stb. Eredetileg határátkelőket, akadályokat jelentett az egykori határvédelmi rendszerben (vö. →gyepű), amelynek hanyatlását követően a ’kapu’ jelentésű szó került ki győztesen. – A kapu ’a török szultán udvara’  (1787: NSz.) külön átvétel az oszm.  (R.) kapu ’ajtó, kapu, díszkapu; a szultán udvara, magas kapu’ szóból (vö. még →porta).

☞ MNy. 3: 251; TESz.; Ligeti: TörK. 77, 256; EWUng.→ kapucsi, kis-, koporsó