kapiskál A: 1860 kapiskálja (Bolond Miska 1860. nov. 14.: 93); 1900 Kapiskál (Tolnai: MagySz.); nyj. kapizsgál (ÚMTsz.) J: ’megért, felfog | kapieren’
Olasz jövevényszó. | ≡ Ol. capisco, (v.-ven.) capisso (kal.) capisciu: ’megértem’ [< ol. capire ’megért’]. Vö. még ol. (fri.) kapiš ’megérti azt’. – Az Észak-Olaszországban állomásozó magyar katonák révén terjedhetett el. ⌂ A szó belseji s megfelel az olasz nyelvjárási hangalaknak. A szó honosításához a (R.) kapiál ’megért, felfog’ (1759: MNy. 54: 116) is hozzájárult, amely a lat. capio ’értem, felfogom’ alapján jött létre.
☞ MNy. 42: 62, 54: 116; TESz.; EWUng.→ kapacitás