kapcabetyár A: 1862 kapczabetyárokat (PolitUjd. 1862. okt. 1.: 632); 1869/ kapczabetyárt (Jókai: JubÖM. 30: 40) J: 1 1862 ’hitvány, közönséges | elender, gemeiner Bandit, dem auch die Ganovenehre fehlt; kleiner Gelegcnheitsdieb’ (↑); 2 1923–1924 ’gazember; dologkerülő naplopó | Bösewicht; Taugenichts’ (Ethn. 34–35.: 95)
Összetett szó. | ⌂ A →kapca ’rongy, cafat’ + →betyár ’útonálló, bandita’ összetétele, jelzős alárendeléssel keletkezett. Az előtag a közönséges betyárok lenézésére utal. A pejoratív értékhez vö. még (N.) kapcalegény ’orgazda’ (1878: NSz.), kapcalopó ’kis, piti tolvaj’ (1878: MTsz.).