kanóc A: 1528 kanoth (EWUng.); 1636 ganot (EWUng.); 1688 Kanócz [?✐] (Radvánszky: Csal. 2: 393); 1748 Kanaczós [sz.] (NySz.) J: 1 1528 ’gyújtózsinór | Zündschnur’ (↑); 2 1792 ’lámpabél; gyertyabél | Lampendocht; Kerzendocht’ # (Baróti Szabó: KisdedSz. Kanót a.); 3 1831 ’parázs | Glut’ (TudGyűjt. 7: 20)
Német (feln.) jövevényszó. | ≡ Ném. (kfn.) knote, knöden ’kanóc, gyutacs, gyújtózsinór’, (kor. úfn.) knot, conoten [többes szám] ’ua.’, – ném. Knoten ’szorosan összefont fonalak v. zsinegek; feltűzött haj; dudor, daganat’; stb. [indoeurópai eredetű; a jelentésösszefüggéshez vö. litv. gnùtulas ’csomó, rög, darab’; óész. germ. knútr ’csomó, konty’; stb.]. ≋ Megfelelői: cseh knot ’kanóc’; le. knot ’ua.; tépés; gyújtózsinór, kanóc’; stb. ⌂ A szó belseji ó a német származás mellett szól. A szóvégi c-hez vö. →zanót. A 3. jelentés metafora.
☞ Kniezsa: SzlJsz. 847; TESz.; EWUng.→ gölődény