kanális A: 1665 canall (Horváth M.: NEl.); 1683 canalisokon (NySz.); 1766 kanál (NSz.); 1784 Kanálisnak (MNy. 59: 101); 1793 kánálisokon (NSz.); 1898 kálnis (Rell: LatSz. 41); 1905 kanáris (NSz.); nyj. kalanyis (MTsz.) J: ’csatorna | Kanal’
Latin jövevényszó, német közvetítéssel is. | ≡ Lat. canalis ’cső; vízlefolyó, csatorna’; – vö. még ném. Kanal ’mesterséges vízfolyás’. A latinban a lat. canalis ’cső alakú, csőszerű’ [< lat. canna ’cső ‹nád, nádas›; csövecske’ szóból ered]. ≋ Megfelelői: ang. canal; ol. canale; stb.: ’csatorna’. ⌂ A magyar szóvégi s-hez vö. →brutális stb. A nyelvjárási kalanyis hangátvetéssel és palatalizálódással keletkezett; vö. →kanál.
☞ MNy. 46: 236; TESz.; EWUng.→ kanna