kanyaró A: 1567 kanyaro (Magyary-Kossa: OrvEml. 2: 300); 1739 Kanyarú (NSz.); 18. sz. Kanyara (Nyr. 2: 227); nyj. konyoru (MTsz.) J: 1 1567 ? ’himlő | Blattern’ (Magyary-Kossa: OrvEml. 2: 300), 1588 ’ua.’ (NySz.); 2 1567 ? ’piros kiütésekkel és lázzal járó, heveny, fertőző (gyermek)betegség | Masern’ # (↑), 1835 ’ua.’ (Tzs. Masern a.)
Valószínűleg ótörök jövevényszó. | ≡ Csag. qaramuq; oszm. karamuk; kirg. qaramı̈q; stb.: ’kiütéses betegség’ [< török *qara ’fekete’]. ⌂ Kiindulási alakja: *qaramuq vagy *qaramı̈q lehetett eredetileg feltehetőleg ’fekete himlő’ jelentéssel.A kanyaró alak hangátvetéssel keletkezett, esetleg a →kanyarít analógiájára. A 2. jelentés metafora.
☞ MNy. 33: 300, 39: 360; TESz.; Ligeti: TörK. 14; EWUng.→ kárókatona