kankó³ A: 1795/ ? Kankóba (I.OK. 30: 260); 1808 Kankó (Sándor I.: Toldalék) J: ’gennyes folyással járó, fertőző nemi betegség | Tripper’
Bizonytalan eredetű, esetleg német jövevényszó. | ≡ Vö. ném. (R.) kanker ’rákos daganat’, (lot.) khaŋker ’szájpenész; szivacsos hólyagocska a csecsemő szájában’ [valószínű egybeesés a lat. cancer ’rák; karcinóma’ és a germánok letelepedése előtti *gongro- ’kinövés a fákon’ szavakkal]. ⌂ A szóvégi ó-hoz vö. esetleg →jankó. – A származtatás nehézsége, hogy a magyarban nem adatolható a kanker változat. ∼ Ugyanarra az etimonra mennek vissza esetleg: (R.) kankus ’kankó, tripper’ (1768: Magyary-Kossa: OrvEml. 2: 300); (N.) kankuca ’ua.’ (TESz.), kankusza ’kelés, fekély’ (TESz.)
☞ TESz.; EWUng.