kanica A: 1534 kanÿchat (KL. 131.); 1555 tkanycza (OklSz.); 1620 koniczatol (EWUng.) J: ’szövött gyapjúöv | gewebter Wollgürtel’

Szerbhorvát jövevényszó. |  ≡  Szbhv. kanica, tkanica ’szövött öv, szíj’ [vö. szbhv. tkati ’sző’]. Vö. még blg.  (N.) тканица ’gyapjúból szőtt női öv; színes gyapjúszalag, amelyet az öv fölé csavarnak’; szln.  (N.) tkánica ’piros v. tarka női öv’; stb.

OklSz.; Kniezsa: SzlJsz. 247; TESz.; EWUng. takács