kandidátus A: 1645 Candidátusok (EWUng.); 1766 kándidátusok (NySz.); 1782/ kandidát (EWUng.); 1832 kandidátusok (ItK. 6: 113) J: 1 1645 ’várományos, jelölt | Anwärter’ (↑); 2 1951 ’olyan személy, aki elnyerte a legalsó akadémiai tudományos fokozatot | Inhaber eines fachbezogenen wiss Grades, der von einer staatlichen Kommission verliehen wird’ (Terényi: IdSz.)

kandidál A: 1650 candidallyának [l-j] (Századok 1960: 296); 1700 candidáltatott (NSz.); 1708 Kándidálás [sz.] (Pápai Páriz: Dict. Nōmǐnātio a.); 1754 kandidáltok (NSz.) J: 1 1650 ’vmely hivatalra v. feladatra jelöl vkit | jmdn zu einem Amt od. Auftrag vorschlagen’ (↑); 2 1958 ’kandidátusi fokozatot szerez | den Grad eines Kandidaten erlangen bzw. sich darum bewerben’ (Bakos F.: IdSzKéz.)

Latin jövevényszók. |  ≡  Lat. candidatus ’jelölt, hivatalra pályázó, s ennek jeléül fehér tógába öltözött ember’ [vö. lat. candidus ’vakítóan fehér, hibátlan’] | lat.  (h.) candidare ’jelöl, kandidál, vmilyen hivatalra jelöl’.  ≋  Megfelelői: ném. Kandidat ’jelölt; hallgató a szigorlat v. a záróvizsga előtt’; ol. candidato ’jelölt, pályázó’; or. кандидат ’ua.; diplomás’; stb.; – ném. kandidieren; ol. candidare; cseh kandidovat; stb.: ’kandidál, pályázik ‹javasol, pályázik›’.  ⌂  A kandidátus szóvégi s-éhez vö. →ámbitus stb. A kandidátus 2. jelentése orosz mintára keletkezett. A kandidál a 2. jelentésben a doktorál (→doktor) hatását mutatja.

☞ TESz. kandidál a.; EWUng.→ kandeláber