kandal † A: 1417 Candal [szn.] (OklSz.); 1430 k. candal (SchlGl. 2264.) J: 1 1417 ? ’egyszemű, félszemű | einäugig’ (↑), 1430 k. ’ua.’ (↑); 2 1417 ? ’kancsal | schielend’ (↑), 1470 ’ua.’ (SermDom. 2: 640)

kandál † A: 1478 ? Kandallo [sz.] [szn.] (OklSz.); 1570 kandalnac vala (NySz.) J: ’nézeget; kandikál | herumschauen; gucken’

kandics ∆ A: 1585 kandits (Cal. 210) J: 1 1585 ’egyszemű, félszemű | einäugig’ (↑); 2 1750 ’kancsal | schielend’ (Wagner: Phras. Strabo a.)

kandikál A: 1660 kandikálja vala (ErdTörtAd. 4: 304); 1666 kandikál (NySz.) J: 1 1660 ’nézeget, leskelődik | gucken’ (↑); 2 1867 ’vhonnan kilátszik | hervorblicken’ (NSz.)

kandít × A: 1784 kandítani [sz.] (Baróti Szabó: KisdedSz. 78) J: 1 1784 ’sandít | schielen’ (↑); 2 1792 ’kandikál, kukucskál | gucken’ (Baróti Szabó: KisdedSz. Kandikálni a.)

kandi A: 1829 kandi (Minerva 5./3: 547); 1832/ kandi (NSz.) J: ’kíváncsi(skodó) | neugierig’

Származékszó egy relatív fiktív tőből. |  ⌂  A relatív tő -d gyakorító képzővel keletkezett. Erre utalhatnak egyes régi személynevek, amelyek főnevesült folyamatos melléknévi igeneveknek tűnnek; vö. Kanda  (1138/: MNy. 32: 204), Kando  (1465: NévtÉ. 9: 44). Az abszolút tő (’meggörbül, elgörbül’ jelentéssel) a →kanyarít, →konya stb. szócsaládjával azonos. A szóvégek részben különböző igeképzők, részben névszóképzők. A kandi játszi szóalkotással keletkezett.  ∼  Idetartoznak: kandász ’keresgél, kutat’  (1879: MTsz.) és annak hangrendi átcsapással keletkezett palatális megfelelője, a kendész ’keresgél, kutat’  (1723: NySz.).

☞ MNy. 57: 299; TESz. kandikál a., kendész a.; EWUng.→ kanyarít, konya