kalóz A: 1585 Kalóz (Cal. 43); 1816 Kaloz (Gyarmathi: Voc.) J: 1 1585 ’útonálló, rabló | Räuber’ (↑); 2 1838 ’tengeri rabló | Seeräuber, Pirat’ # (NSz.)
Szóhasadás eredménye. | ⌂ A →kalauz ’útmutató, útjelző; vezető, vezér’ alapján. A keletkezés alapja az a körülmény lehetett, hogy a török hódoltság, ill. a törökök elleni háború idején, az útmutatásra, kalauzként felfogadottak között sok gazember akadt. A 2. jelentés metafora. ⚠ A kunból való származtatása kevésbé valószínű.
☞ Horger: MSzav. 95; Grétsy: Szóhas. 39; TESz.; Ligeti: TörK. 540, 543; EWUng.→ kalauz