kaláris × A: 1458 Claris (OklSz.); 1525 k. kalary̋s (Gl.); 16. sz. közepe Kallaris (MNy. 80: 247); 1590 koláris (NySz.); 1643 kláris (Radvánszky: Csal. 2: 278); 1770/ Klárizsmódra (NSz.); 1779 galárissa (MNy. 60: 364); 1816 Galaris (Kassai: Bef. 283); 1838 Galárizs (Tsz.); 1865 garályist (NSz.) J: 1 1458 ’korall 〈mint ékszer, ékkő〉 | Koralle als Schmuckstein’ (↑); 2 1530 ’olvasó, rózsafüzér | Rosenkranz’ (OklSz.); 3 1577 k. ’nyaklánc | Halskette’ (OrvK. 191)

Latin jövevényszó. |  ≡  Lat. corallis ’egy fajta ékkő’ [< gör. κοραλλίς ’ua.’]. Vö. még lat.  (k.) corallus ’korall; a korall mészvázából készült ékkő’ (vö. →korall).  ⌂  A szóvégi s-hez vö. →április stb. Az olyan alakok, mint a kaláris, hangátvetéssel keletkeztek, a garályis változat egy megújult hangátvetés eredménye. A k > g változáshoz vö. →gácsér. A kláris változat az első nyílt szótag hangzókiesésével keletkezett; vö. klamáris (→kalamáris).  ⌂⇒  A magyarból: szbhv.  (R.) klariš ’korall’.

☞ TESz.; EWUng.→ korall