kalendárium ∆ A: 1474 kalandariu͂bol, kale͂dariu͂bol (BirkK. 8, 7); 1519 kalendaryomaban (CornK. 195); 1538 kalender, kalendar (Pesti: Nomenclatura D4., Q1); 1585 Kalendáriom (Cal. 409); 1816 k. Kalandariom (Kassai: Bef. 319); 1895 kalëndáriom (Balassa J.–Simonyi: TMNy. 182); 1898 kalondáriom (Rell: LatSz. 41) J: ’naptár | Kalender’
Latin jövevényszó, német közvetítéssel is. | ≡ Lat. calendarium ’a tartozások, ill. az adósok jegyzéke’, (k.), (e.) ’naptár’; – vö. még ném. Kalender ’ua.’. A lat. calendae [többes szám], Kalendae [többes szám] ’a hónap első napja’ alapján. ≋ Megfelelői: ang. calendar; fr. calendrier; stb.: ’naptár’. ⌂ A naptár (→nap-) szó kiszorította.
☞ Melich: SzlJsz. 1/2: 303; TESz.; EWUng.→ kalandos, klasszis, koleda