kalapács A: 1413 Varaskalapach [hn.] (Csánki: TörtFöldr. 1: 100); 1559 kalapachra (Sztárai: ComLep. 38); 1753 kolopácsal (NSz.) J: 1 1413 ’kovácsműhely, zúzó, kalapácsos daráló | Hammerwerk, Schlagmühle’ (↑); 2 1559 ’nyeles kovácsoló- és ütőszerszám | Hammer’ # (↑); 3 1757 ’a középfülben található három kis hallócsont egyike | Hammer 〈im Gehörorgan〉’ (NSz.); 4 1879 ’hosszú acélsodronyra erősített fémgolyó mint egy atlétikai versenyszám sporteszköze | Hammer 〈Sportgerät〉’ (Bánhidi: Sportny.)

Szláv jövevényszó. |  ≡  Szln. klepač ’kaszakalapács’, (N.) ’balta a malomkő megmunkálásához’; cseh  (N.), (R.) klepáč, (R.) ’vízimalom; szőnyegporoló ‹állvány›’, (N.) ’nagypénteki kereplő’; szlk. klepáč ’szőnyegporoló’, (N.) ’kereplő ‹játék›’, (K.) klepač ’kalapács’, (N.) klepáč na kosy ’kaszakalapács’; ukr.  (N.) клепáч ’kaszaverő üllő, kaszaüllő’, (Kárp.) ’kalapács’; stb. [< szláv *klepa- ’zörget, kopog’; vö. →kalapál].  ⌂  Eredeti jelentése ’kaszakalapács’ a földművelés szakszókincséhez tartozhatott. Később jelentésbővülés ment végbe, amelynél a kalapács a verő (→ver) szót kiszorította. – A 3. jelentés a lat.  (tud.) malleus ’kalapács ‹a hallószervben›’ szóból származik; vö. lat. malleus ’kalapács ‹szerszám›’. A 4. jelentéshez példaként vö. ném. Hammer; ang. hammer; fr. marteau; stb.: ’kalapács ‹sporteszközként is›’.

☞ Kniezsa: SzlJsz. 242; TESz.; MNy. 81: 216; EWUng.→ kalapál