kajtár × A: 1346 Kaythar [szn.] (OklSz.); 1428 Kaythor [szn.] (AOH. 20: 142); 1615 kaytér (NySz.) J: 1 1346 ? ’haszontalan, mihaszna; kártékony | nichtsnutzig; schädlich’ (↑), 1615 ’ua.’ (↑); 2 1787 ’nyalánk; falánk | naschhaft; gefräßig’ (NSz.); 3 1792 ’keresgélő | stöbernd’ (Baróti Szabó: KisdedSz.); 4 [ ~ lúd] 1834 ’nem költő 〈lúd〉 | nicht brütend 〈Gans〉’ (Kassai: Gyökerésző 3: 87); 5 1838 ’csavargó; tilosban járó | vagabundierend; auf Abwegen gehend’ (Tsz.)

Származékszó. |  ⌂  Az alapszó a kajt (→kajtat) lehet; a szóvég -ár névszóképző; vö. →búvár, →kopár. A jelentések a tő ’meggörbül, elgörbül’ jelentéséből fejlődtek ki; vö. →csavarog, →keres stb. A magyarázat azáltal bizonytalan, hogy a szó maga korábbi korból adatolható mint a feltételezett alapszó; a szócsalád igéi a nyelvjárásban régóta használatban voltak.  ∼  Idetartozik: kajti ’keresgélő; birizgáló’  (1863: Kriza [szerk.] Vadr. 504), a kajtár-ból szórövidüléssel és -i kicsinyítő képzővel keletkezett.

☞ TESz.; EWUng.→ kajtat