kacér A: 1334 e. ? Kacar [szn.] (Mollay: NMÉr.); 1374 ? Kachchor [szn.] (OklSz.); 1395 k. cacerziu (BesztSzj. 712.); 1407 Kochor [szn.] (Mollay: NMÉr.); 1436 Kachor [szn.] (Mollay: NMÉr.); 1511 Kaczyr [szn.] (OklSz.); 1630 Kátzér (NySz.); nyj. kacár (ÚMTsz.) J: ‹fn› 1 1395 k. ? ’buja, parázna ember | unzüchtige Person’ (↑), 1495 e. ’ua.’ (GuaryK. 91); 2 1538 ’eretnek | Ketzer’ (Pesti: Nomenclatura R3.) | ‹mn› 1791 ’tetszeni vágyó | kokett’ # (NSz.) Sz: kacérság 1495 e. (GuaryK. 91)

Német  (feln.) jövevényszó. |  ≡  Ném.  (kfn.) katzer, ketzer ’eretnek; vétkező, bűnös; szodomita’, (f.-ném.) katzer ’eretnek’, – ném. Ketzer ’eretnek, heretikus’ [< lat.  (k.) Cathari [többes szám] ’‹egy újmanicheus szekta neve›’, tkp. ’a tiszták’ < gör. καϑαρός ’világos, fehér, tiszta’]. A szót pejoratív értelemben használták a szekta ellenzői, amely a 14. sz.-ig jelentős vallásos megmozdulás volt.  ≋  Megfelelői: szln.  (R.) kecar; cseh kacíř, (R.) kacierž; stb.: ’eretnek’.  ⌂  Az ér végződéshez vö. →cégér, →fillér stb. – A jelentésfejlődés folyamata ’eretnek’ > ’erkölcstelen’ > ’kacér’ lehetett.

☞ TESz.; Mollay: NMÉr.; MNy. 82: 447; EWUng.