kacsó A: 1211 ? Kochou [szn.] (PRT. 10: 514); 1459 ? Kaczo [szn.] (Csánki: TörtFöldr. 2: 678); 1750 k. kacsódat (Szily: NyÚSz. 493); 1791 kocsójokba (NSz.) J: 1 1211 ? ’kezecske | Händchen’ (↑), 1750 k. ’ua.’ (↑); 2 1834 ’szőlőkacs | Weinranke’ (Kassai: Gyökerésző 3: 123)
Származékszó, keletkezésmódja azonban bizonytalan. | ⌂ Az alapszó egy igenévszó lehet ’hajlat, görbület; meggörbül, elgörbül’ jelentéssel, amelynek névszói realizációja a →kacs. A szóvégek (folyamatos) melléknévi igenévképzők vagy -ó kicsinyítő képzők; vö. →csomó, →gubó stb. Ha eredetileg melléknévi igenévképző volt, főnevesülés történt. A megnevezés a tenyér és a behajlított ujjak közti átmeneti ívelt vonalon alapulhat. A 2. jelentéshez vö. →kacs. ∼ Idetartoznak: kácsi ’kis kéz, kezecske’ (1854: NSz.); kacsi ’ua.’ (1865: CzF.).
☞ MNy. 57: 299; TESz.; Benkő: FiktI. 98, 100, 102; EWUng.→ kacs