kacska × A: 1756 Kacska [szn.] (MNy. 65: 335); 1816 Katska-keringö̍ssön (NSz.) J: ‹mn› 1 1756 ? ’görbült karú | krummarmig’ (↑), 1865 ’ua.’ (CzF.); 2 1756 ? ’félkezű | einarmig’ (↑), 1880 ’ua.’ (Nyr. 9: 566); 3 1816 ’kanyargós, kacskaringós | schlängelnd’ (↑); 4 1860 ’görbe, korcs, nyomorék 〈kéz, láb〉 | krumm, verkrüppelt 〈Hand, Bein〉’ (NSz.) | ‹fn› 1 1854 ’hajfürt | Haarlocke’ (NSz.); 2 1893 ’kaszanyél görbe fogója | krummer Griff des Sensenstiels’ (MTsz.)
Származékszó. | ⌂ A →kacs (feltehetőleg ősi jelentésben ’görbe, görbült; görbület, hajlat, meghajlított tárgy’) szóból keletkezett -ka kicsinyítő képzővel; vö. →hóka, →tarka stb. A jelentésfejlődéséhez vö. →kacs, →kacsiba.