jáspis A: 1519 ÿaſpis (JordK. 65); 1531 iaspis (ÉrsK. 521); 1533 Jaspis (Murm. 1557.); 1612/ jáspis nyelű (Radvánszky: Csal. 2: 183); 1786 Jáspachát (NSz.); 1835 jaszpis (Tzs. Jaspis a.); 1876 jászpiszkőlábat (NSz.) J: [jelzői értékben is] ’a kvarcnak idegen anyagokkal, főleg vassal kevert, színezett, kagylós törésű változata, ill. ebből készült féldrágakő | Jaspis’
Latin jövevényszó. | ≡ Lat. iaspis, hiaspis, (h.) iaspis: ’jáspis’ [< gör. ἴασπις ’ua.’; valamelyik keleti nyelvből ered; vö. héb. yāšpheh; akk.jašpu: ’ua.’]. ≋ Megfelelői: ném. Jaspis; fr. jaspe; stb.: ’ua.’. ⌂ A szó belseji, ill. szóvégi s-hez vö. →árestál, →április stb. A szó belseji, ill. szóvégi sz-hez vö. →amnesztia, →cirkusz stb.
☞ MNy. 70: 84; Farkas: GLEl.; EWUng.