juhar A: 1009/ Ihorfa (MNL (OL) Dl. 280274); 1232 ihor-fa (NyK. 31: 245); 1233/ ÿhar; ihor; ÿhor (MNL (OL) Dl. 200902); 1243 Iawor (OklSz.); 1255 jaurfa (Wenzel: ÁÚO. 11: 419); 1255 k. Iharus [sz.] [szn.] (Fejér: CD. 4/3: 284); 1257 Ihar, yarfa (OklSz.); 1266/ juhor (Györffy: ÁMTF. 3: 239); 1279 jawar (Wenzel: ÁÚO. 12: 266); 1330 Johor (OklSz.); 1337 jwharfa (OklSz.); 1578 juhárfa (NySz.); 1775 jábor fábol (MNy. 46: 278); nyj. jágėrfácska, jágorfa (ÚMTsz.); jámbor-fa (MTsz.) J: 1 1232 ’hazánkban gyakori kétlaki fa, amelynek kettősen szárnyas termése, szárnyalt, karélyos levele, apró virága van | Ahorn’ (↑); 2 1395 k. ’éger(fa) | Erle’ (BesztSzj. 896.)

Jövevényszó egy vagy több különböző szláv nyelvből. |  ≡  Szbhv. javor ’hegyi juhar, fürtös juhar, korai juhar’, (N.) jaor, jahor ’hegyi juhar, fürtös juhar’; szlk. javor ’juhar(fa)’; or. явор ’hegyi juhar, fürtös juhar’; stb. [?< ném.  (ófn.) āhorn ’juhar(fa)’].  ⌂  A változatok sokfélesége többszörös átvételt feltételez, habár ezek keletkezhettek a magyarban a különféle hangváltozásokkal is. Az ihar változathoz vö. →iktat, →inkább stb. Egyes változatok népetimológia hatására keletkeztek a →jáger, →jámbor stb. hatására. A szó belseji g-t tartalmazó változathoz és a ritkán adatolt 2. jelentéshez vö. →éger.

☞ Kniezsa: SzlJsz. 232; TESz.; EWUng.→ akrobata