joviális A: 1793 joviális (NSz.) J: ’kedélyes, derűs | jovial’
Nemzetközi szó. | ≡ Ném. jovial, (R.) jovialisch; ang. jovial; fr. jovial; stb.: ’joviális’. Vö. még lat., (k.) Jovialis ’Jupiterhez tartozó’, (h.) ’jóakaró, jóindulatú, kegyes’ [< lat. Jovis, amely a Juppiter birtokos esete]. A jelentés arra a középkori elképzelésre megy vissza, hogy a Jupiter alatt született ember jókedélyű, jóérzésű. A francia nyelvi hatás által vált elterjedtté. ⇒⌂ A magyarba részben magyarországi latinból és németből került. ⌂ A joviális ’egyházi méltóság’ (1573: MNy. 74: 509) külön átvétel a latinból.
☞ TESz.; EWUng.