jegenye A: 1239 Jeguna (OklSz.); 1247 Jegeniefa (OklSz.); 1255 jegnye (Wenzel: ÁÚO. 7: 396); 1470 k. yegynefa (CasGl. 73.); 1499 Jegenyewffa (NySz.); 1533 Jegoͤne fa (Murm. 1320.); 1577 k. Igeͦnÿe fan (OrvK. 464); 1865 jegėnyé-t (CzF.); nyj. egönye-fa, gegënye-fa (MTsz.); gyegënye, leginyefa, nyegënye nyárfa, regënye (ÚMTsz.) J: 1 1239 ? ’nyárfa, főleg fehér nyárfa | (Weiß)pappel’ (↑), 1425 ’ua.’ (OklSz. jegënyenyár a.); 2 1386 ? ’platán | Platane’ (OklSz. jegënye-fa a.), 1453 ’ua.’ (OklSz.); 3 1500 k. ’jegenyefenyő | Weißtanne’ (TemGl. 70)
Szerbhorvát vagy szlovén jövevényszó. | ≡ Szbhv. jagnjed, jagnjeda ’rezgő nyárfa, fekete nyárfa’, (N.) jagned, jagnjet ’fekete nyárfa’; szln. jagned, (N.) jágnjed’ua.’ [< szláv *agnę ’bárány’; a megnevezés összefügg a nyárfa bolyhos virágzatával; vö. →barka]. Vö. még cseh jehněda, (N.) jehněd ’barka ‹virág(zat)›’; or. (e.) ягнядие ’fekete nyárfa’; stb. ⌂ A jegenye alak hangrendi kiegyenlítődéssel keletkezett, valamint hangbetoldással és a kicsinyítő képzőnek értelmezett szóvégi d elhagyásával; legvégül vö. →medve. Az egönye és gegënye változatokhoz vö. érce ~ gérce (→jérce). – A 2., 3. jelentés metaforikus.
☞ NyTan. 1/1: 48; MNy. 10: 16, 268; Kniezsa: SzlJsz. 232; TESz.; EWUng.→ mióra