janicsár A: 1448 Janchaar (MCímEml. 1: 69); 1492 Janyssar (MNy. 3: 465); 1553 u. janicsárokkal [✐] (MonÍrók. 3: 54); 1673 jenicserivel (MonTME. 7: 158); 1783 Iántsár (NSz.) J: 1 1448 ’egy fajta török gyalogos katona | Janitschar’ (↑); 2 1792 ’bunkósbot | Leibwächter’ (Bálint: SzegSz.)
Oszmán-török jövevényszó, esetleg szerbhorvát közvetítéssel is. | ≡ Oszm. yenic̦eri ’kb. 1329–1826-ig létező török gyalogcsapat, gyalogság; katona, aki egy időben a szultán testőrségéhez is tartozott’; – vö. még szbhv. janičar, janjičar, jenjičar ’janicsár’. Az oszmánban az oszm. yeni ’új’ + c̦eri ’(had)sereg’ szavakból keletkezett. ≋ Megfelelői: ném. Janitschar; rom. ienicer, ianicer; stb.: ’janicsár’. ⊚ Az 1. jelentés történelmi műszó.
☞ Kniezsa: SzlJsz. 228; TESz.; Kakuk: ÉlOsm. 421; EWUng.→ sereg