íz² A: 1416 u./¹ izi (BécsiK. 141); 1863 Ézzibe (Kriza [szerk.] Vadr. 498) J: 1 1416 u./¹ ’tag, ízület | Glied, Gelenk’ (↑); 2 1519 ’rokonsági fok | Glied 〈Verwandtschaftsgrad〉’ (JordK. 54); 3 1527 ’rész, cikkely | Teil, Abschnitt’ (ÉrdyK. 367); 4 1744 ’fok, fokozat | Grad’ (OklSz.); 5 1807 ’hüvelyk mint mértékegység | Zoll 〈Längenmaß〉’ (Márton J.: MNSz.–NMSz.) Sz: ízelt 1828 Ízelt test (NSz.) | ízül 1838 Ízűl ’artikulál; egymásba illeszkedik | artikulieren; sich ineinander fügen 〈Teile〉’ (Tzs.) | ízület 1835 csíp-ízület (Tudtár 5: 206); 1838 Ízület (Tzs.) | ízületi 1853 izületi (Batizfalvi: Utasitás 14); 1900 izületi (NSz.) R: ízbe(n) 1519 yʒbe ’-szor, -szer, -ször | -mal’ (JordK. 59) | ízibe(n) 1527 yzeeben ’rögtön, azonnal | sofort’ (ÉrdyK. 421)
Örökség, az átadó nyelvek azonban vitatottak. | 1 Örökség az ugor korból. | ≡ Osztj. (V.) jö̆t ’ízület’, (DN.) jĕt, (O.) jit ’(test)rész, (vég)tag, ízület’ [ugor *jᴕ̈tɜ ’ua.’]. 2 Örökség a finnugor korból. | ≡ Zürj. (Sz.), (P.) je̮z ’nép, ember(csoport)’, (FV.) jez ’ízület’; votj. (Sz.), (K.) joz ’ua.; szárcsomó’; cser. (KH.), (M.) ježeη ’ízület; növény gumója’; md. (E.) eźńe, (M.) jäźńä, äźńä ’(test)rész, (vég)tag, ízület’; finn jäsen ’ua.’ [fgr. *jäse vagy *jäsne: ’(test)rész, (vég)tag, ízület’]. ▣ ⌂ A jelentések főleg metonímiával és jelentésbővüléssel keletkeztek az eredeti 1. jelentés alapján; a 2. jelentéshez, ill. az ízben megszilárdult ragos alakhoz vö. cser. (B.) jǝ̑žǝ̑η ’ízület; nem, ivar, család, nemzetség’, ill. osztj. (R.) i itna ’egyszer’.
☞ Paasonen: Beitr. 230, 270; TESz.; MSzFE.; SSA. jäsen a.; EWUng.→ ízék, izmos, ízre-porráUN UEW. № 176; UEW. № 1767