íz¹ ‹fn› A: 950 k. ? ἐζέλɛχ [sz.] [szn.] (ÓMOlv. 10); 1372 u./ eʒeſewltetett [sz.]; yzÿuel (JókK. 38), de vö. →édes; 1575 vͤzére (NySz.); 1586 iszesittetik [sz.] (NySz.) J: 1 950 k. ? ’a nyelvben mint az ízlés szervében keltett érzet | Geschmack 〈Sinneswahrnehmung〉’ # (↑), 1372 u./ ’ua.’ (↑); 2 1750 ’szépérzék, ízlés | Geschmack 〈ästhetischer Wert〉’ (NSz.); 3 1784 ’gyümölcsíz, lekvár | Marmelade, Mus’ (Baróti Szabó: KisdedSz. 103); 4 1861 ’szag | Geruch’ (MNyszet. 6: 353) Sz: ízel 950 k. ? [sz.] [szn.] (↑); 1456 k. Iʒle ’megkóstol, ízt érez, érzékel | schmecken, einen Geschmack spüren’ (SermDom. 1: 225) | ízes 1372 u. [sz.] (↑) | ízesül 1372 u./ yʒeſſellett [sz.] ’ízessé válik, íze lesz, ízt kap | einen Geschmack bekommen’ (JókK. 2) | ízlet 1380 k. eʒleth ’íz(lés)telen | schmacklos’ (KönSzj. 21.); 1714/ ’durva, érdes, szemcsés | derb’ (NSz.) | ízetlenség 1460 k. eeʒethlenſſégÿel (JászGl. 4.) | ízetlenkedik 1575 Izetlenkedic (NySz.) | ízesít 1586 [sz.] (↑) | ízlel 1598 meg izleli (NySz.) | ízlik 1793 [sz.] (NSz.) | ízletes 1793 (NSz.) | ízléses 1806 ízlésesebben [sz.] (HazKülfTud. 1806. nov. 15.: 331); 1841 izléses (NSz.) | ízléstelen 1807 Ízléstelen (Márton J.: MNSz.–NMSz.) | ízelítő 1832 ízelitő (NTársalkodó 1832. aug. 4.: 79); 1867 ízelítőt (NSz.)
íz ‹ige› † A: 1416 u./³ eznek (AporK. 128); 1529 e. Izesembe [sz.] (VirgK. 2v) J: ’megszagol | etw. riechen’
Örökség az uráli korból. | ≡ Osztj. (V.) ewəl ’szag, illat; íz’; zürj. (Sz.) is (isk-) ’bűz, büdös(ség), szag, illat’; cser. (KH.), (U.) üpš ’szag, illat’; md. (M.) opoś ’ua.; időjárás’; lp. (norv.) hâk'se- ’(meg)szagol ‹tárgyas›’, (L.) hapsa, haksa’szag, illat; rénszarvastrágya nyáron’; – jur. ŋapt ’szag, illat’; szelk. āpte ’ua.’; kam. puꝛbtu ’ua.; illat, szag’; stb. [uráli *ipsɜ vagy *ipśɜ: ’szag, illat; íz’]. ⌂ Az íz igében egy eredeti igenévszó sejthető. A magyar szó belseji z kialakulása szokatlan. Az ízlés, ízléses, ízléstelen származékszavak elvont 2. jelentése valószínűleg az eredeti 1. jelentésből, a lat. gustus ’íz(lelő)érzék, ízlelőképesség; íz’ vagy a ném. Geschmack ’ua.’ hatására keletkeztek. ⌂⇒ A magyarból: rom. iz ’íz’.
☞ Nyr. 35: 215; Paasonen: Beitr. 246; TESz.; NyK. 72: 159, 87: 443; UEW. 84; EWUng.→ bűz, édesUN UEW. № 151