ímmel-ámmal A: 1620 Immel-ámmal (NySz.); 1640 Imvel ámval (NySz.); 1763 Immel-ammal (NSz.); 1853 himmel hámmal (NSz.) J: ’kedvetlen, örömtelen, rosszkedvű | lustlos, mißmutig, mit halbem Herzen’ #
Összetett szó, ikerszó. | ⌂ Az ím (→íme) szóból -vel eszközhatározó raggal + →ám + -val eszközhatározó raggal jött létre. Oly módon kelethezhetett, hogy a munkavégzés alól kibúvót kereső, köntörfalazó ember, bizonyosan gyakran hallatta az ím és ám szót. Vö. im s ámot beszél ’össze-vissza beszél, kertel, köntörfalaz’ (1589: Nyr. 73: 109); vö. még 1833 imámmal ’kedvetlen’ (NSz.). A h-s változat a →hímez-hámoz hatására keletkezhetett.