izmaelita ∆ A: 1580 Ismaeliták [?✐] (Farkas: GLEl.); 1799 Ismaélitáktól (NSz.); 1862 izmaëlitához (NSz.); 1895 Iszmaelita (PallasLex.) J: ‹fn› 1 1580 ’a középkori Magyarországon élt mohamedán vallású népcsoportok (volgai bolgárok, kalizok stb.) közé tartozó személy, böszörmény | Mitglied moslemischer Volksgruppen im mittelalterlichen Ungarn’ (↑); 2 1894 ’kereskedő | Kaufmann’ (NSz.) | ‹mn› 1895 ’a középkori Magyarországon élt mohamedánokkal kapcsolatos, rájuk vonatkozó | die ungarländischen Muslimen des Mittelalters betreffend, mit ihnen zusammenhängend’ (↑)

Latin jövevényszó. |  ≡  Lat., (e.) Ismaelitae [többes szám], Ismaelites, (h.) Ismaelita, Hismaelita ’izmaelita’ [< gör. Ισμαηλίτης ’ua.; egy arab népcsoport tagja, ahhoz tartozó személy’, tkp. ’Izmael (férfi) ivadéka, sarja’]. A héber Yišmaᶜ’ēl  [szn.]-re megy vissza, amelynek jelentése ’meghallgat az Isten’.  ≋  Megfelelői: ném. Ismaelit; fr. Ismaélite; stb.: ’izmaelita személy’. A személynév népi elnevezésként való használata onnan ered, hogy a Biblia szerint Izmael Ábrahám és Hágár fia volt és az arabok az ő leszármazottai lehettek.  ⌂  A magyarban a 10. sz. óta a magyarsággal kapcsolatban álló, iszlám vallású népeket, népcsoportokat nevezék így; egyéb megnevezések: →böszörmény, →káliz. A korábbi változatok s betűje esetleg zs hangnak felel meg; a z-s alakhoz vö. →izraelita. A főnévi 2. jelentés abból adódik, hogy az izmaeliták Magyarországon leginkább pénzügyekkel és kereskedéssel foglalkoztak.  ⊚  Ma csak történelmi szakszóként használatos.

☞ TESz.; MNy. 72: 26; EWUng.→ izraelita