istáp × A: 1356 Hothuanusystapaszygeth [sz.] [hn.] (OklSz.); 1372 u./ eſſtapot (JókK. 77); 1405 k. iſtap (SchlSzj. 827.); 1530 k. estab (OklSz. istáp-gyërtya a.); 1849 istapolják [sz.] (NSz.); nyj. ëstap (ÚMTsz.) J: 1 1356 ? ’bot, pálca; vessző | Stock, Stab; Rute’ (↑), 1372 u./ ’ua.’ (↑); 2 1405 k. ’halászhálók dorongszerű tartozéka | stangenartiger Zubehörteil von Fischernetzen’ (↑); 3 1416 u./¹ ’jogar; bírói pálca | Zepter; Richterstab’ (BécsiK. 65); 4 1508 ’segítség, támasz, vkinek a gyámola | Stütze, Beistand’ (NádK. 594); 5 1519 ? ’mankó | Krücke’ (JordK. 56), 1560 k. ’ua.’ (GyöngySzt. 1741.) Sz: istápol 1817 istápolni [sz.] ’segít, támogat | beistehen’ (TudGyűjt. 1817/10.: 116)
Német (feln.) jövevényszó. | ≡ Ném. (kfn.) stap ’bot, vessző; jogar, püspöki pásztorbot; tartóelem, tartó, támaszték’, – ném. Stab ’bot, vessző, vékony pózna, rúd, oszlop, karó; tartóelem, tartó, támaszték ‹kifejezésekben›’ [indoeurópai eredetű; vö. óind stambha ’szárfa, oszlop’; izl. (óizl.) stafr ’rúd; pálca, bot, vessző, tartóelem, tartó, támaszték’; stb.]. ≋ Megfelelői: szbhv. štap ’rúd; pálca, bot, vessző, sétapálca; tartóelem, tartó, támaszték’; szln. ščap ’bot, dorong; bot’. ⌂ A magánhangzós szókezdethez vö. →iskola, →istálló stb. Az irodalmi nyelvben csak az istápol származékszó használatos. ∼ Idetartozik: steb ’vaspálca’ (1664: MNy. 80: 247), ez a ném. (kfn.) steb ’rúd, pálcika, bot’ szóra megy vissza.